Segítséget kérni nem ciki #nemvagyegyedül

Sziasztok!

Ma délelőtt a vonaton, amikor mentem Komárom felé egy érdekes videón akadt meg a szemem, miközben a Youtube-on böngésztem. Láttam, hogy az UNICEF osztotta meg így még inkább azt éreztem, hogy meg kell néznem. A videóról nem akarok semmit mondani, inkább nézzétek meg:

Ezen a videón felbuzdulva én is szeretnék csatlakozni ehhez a #nemvagyegyedül kampányhoz, mert tanárként felelősnek érzem magam, hogy a diákjaimnak még véletlenül se kelljen átélniük ezt, másrészt pedig általános iskolás koromban engem is ért zaklatás az iskolában.

Mindenek előtt szeretném mindenkinek elmondani, legyen az gyerek, vagy felnőtt, a problémákról beszélni és segítséget kérni nem ciki. Annak idején én is úgy gondoltam, hogy meg tudok oldani mindent egyedül, de vannak olyan dolgok, amik nem mennek segítség nélkül.

12322699_10204754783510075_5966247888306999584_o#nemvagyegyedül

Az én történetem az általános iskolába nyúlik vissza. Már a kezdetektől fogva elsősként sem tartoztam az úgynevezett menőgyerekek közé. Szokták mondani, hogy minden gyerek ártatlan, de ez nem igaz. A gyerekek sokszor sokkal gonoszabbak tudnak lenni egymással, mint a felnőttek, csak ezt nem felnőtt fejjel nehéz beismerni, mert a többség erre azt mondja, hogy milyen cuki. Pedig nem cuki, egyáltalán nem. Egy kisiskolás gyereknek már a kezdetektől fogva meghatározhatja az iskolai helyzetét az, hogy tartozik-e egy közösséghez, vagy kiközösítik.

Engem a kezdetektől fogva csúfoltak, mert más voltam. Folyamatosan pöttyös labdának hívtak, mert a bárányhimlő után sok apró anyajegy maradt az arcomon, de később megkaptam a lajhár jelzőt is, amiért nem voltam olyan gyors. A későbbiekben, amikor dagi lettem zsírdisznónak hívtak. Alapból sem voltam egy bőbeszédű gyerek, de az állandó cseszegetések miatt még inkább magamba fordultam, s nem mertem barátkozni senkivel. A végén olyan szintre jutottam, hogy a tanórákon sem akartam magamnak padtársat. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem volt 1-2 barátom, de nagyrészt nem akartak velem barátkozni. Abban az időben is már a kézzel fogható dolgok voltak fontosak a gyerekek körében. Akinek harmadikos korára nem volt mobiltelefonja az “gyökérnek” számított.

A szülőknek és a tanároknak is nagy a felelősségük abban, hogy ne történjen akár fizikai, akár lelki zaklatás, de rengeteg esetben ezt észre sem lehet venni, mert a gyerekek saját kudarcukként élik meg és félnek elmondani. Fontos elmondanom azt is, hogy ez nagyon veszélyes tud lenni. Annak idején az én fejemben is többször megfordult az hogy kárt teszek magamban, sőt az öngyilkosság gondolata is sokszor megfordult a fejemben. Számomra a felső tagozat vált pokollá. Amikor ötödikesek lettünk az évfolyamunkon az egyik osztályt megszüntették és a fennmaradó három osztályba integrálták be őket. Nem is kell mondanom. Idegen közösség, klikkesedés, cseszegetés… A szóbeli bántalmazások az idő múlásával átmentek fizikaiba. Rengetegszer aláztak meg nagyobb gyerekcsoport előtt, de én soha nem mertem szólni senkinek, mert féltem, hogy az amúgy is rossz sorom még rosszabb lesz.

Összeszorítottam a fogsorom, s csak tűrtem, tűrtem, és tűrtem, arra gondolva, hogy egyszer csak elérünk a nyolcadik osztály végere és akkor úgy is mindenki más iskolába megy és akkor ez véget ér. Majdnem így lett, de s sors másképp akarta. Úgy néz ki az én idegrendszerem sem volt véges. Egy olyan pillanatban, amikor egy sáros fabotot szedettek fel velem a padlóról szájjal, akkor már én sem bírtam tovább. Akkor borult ki az a bizonyos bili. Hirtelen mindenki megtudta, hogy éveken keresztül mit csináltak velem. Először az iskola igazgatója tudta meg, majd az osztályfőnököm, akik teljesen le voltak döbbenve, hogy egy ilyen méretű zaklatás megtörténhetett úgy, hogy ők erről semmit nem tudtak. Nem mertem az iskolába maradni, mert féltem a “megtorlástól”, hazakéredzkedtem. Gondoltam, hazamegyek, kibőgöm magam és minden rendben lesz, de amikor hazaértem apum pont otthon volt ebédelni és látta rajtam, hogy történt valami. Miután elmeséltem mindent a legelső dolga az volt, hogy felvegye a kapcsolatot az iskolával és az érintett szülőkkel. Rendkívüli szülői értekezletet szerveztek ahol a többi szülő is megrendülve szembesült a történtekkel.

Egy hétig nem mertem iskolába menni, féltem, de szerencsére úgy néz ki hatásos volt a szülői beavatkozás, mert a zaklatások megszűntek végül. Talán, ha korábban szóltam volna, akkor nem csak az utolsó hónapom lett volna nyugodt.

Ez a pár év végül annyira megedzett, hogy a középsuliban már nem hagytam magam, hogy zaklassanak, meg ott azért már szerencsére több olyan ember volt, aki kiállt mellettem.

Ha bárkinek bármilyen hasonló gondja van, az ne szégyelljen segítséget kérni. Ha úgy érzed, hogy te is áldozat vagy, ne félj segítséget kérni. Egyáltalán nem ciki. Az UNICEF-nek van egy jó kis kezdeményezése, amiben ismert emberek vesznek részt. A http://www.unicef.hu/nemvagyegyedul oldalra látogatva a programban részt vevő hírességektől tudsz kérdezni. Itt a cikk alatt pedig tőlem.

Mára már teljesen túl vagyok a zaklatásokon, rengeteget tanultam belőlük, de az emlékek nem múlnak.

Ne felejtsétek: Segítséget kérni nem ciki. 😉

Reklámok

2 Replies to “Segítséget kérni nem ciki #nemvagyegyedül”

  1. Az a legjobb, amikor ilyen helyzetben segítséget kérsz és a tanárok még rajtad nevetnek… én segítséget kértem, de 2 éven keresztül senki nem vette komolyan… végül otthon kértem, hogy másik suliba mehessek át…

    Kedvelés

  2. 60 éves vagyok, de most is eszembe jut idönként hogy az egyik elsős osztálytársam kinézett magának, hogy piszkáljon. Nem ugrottam a piszkálásra, nem is igazán értettem, mit akar, de nem esett jól a csúfolódás. A tanítómnak is szóltam, a szüleimnek is, de csak azt mondták, ne vegyem magamra. Nem vettem, de addig csinálta, amíg el nem ment a suliból.

    Kedvelés

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s